Monitorizare de presă

Căutare

Cuvânt cheie

Organ:

Tematica:



Numele cotidianului: Erdélyi Riport
Anul şi data apariţiei: 01.02.2007
Tematica: legea minorităţilor naţionale
Categoria articolului: interviuri
Autorul articolului: Szilágyi Aladár
Titlul articolului: Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke - A szabadság igézetében
Numărul fotografiilor: 1
Acces online: https://www.riport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=237&menu=


Azt hiszem, nem tévedek, ha feltételezem: a Liga tizenhét évének összefoglalásához vaskos monográfiára volna szükség. Az Önök számára melyek voltak ennek az idõszaknak a legfontosabb eredményei, és melyek a legszomorúbb kudarcai?


1989 decemberében azon kevesek közé tartoztunk, akik már akkor merték remélni, hogy Románia egy napon tagja lehet az Európai Uniónak. Hogy ez bekövetkezett, fontos eredmény, hiszen bebizonyosodott: az ország végül a jobbik utat választotta. Nehéz kihívásokkal kellett számolnunk, súlyos ellentétekkel szembesültünk, hiszen voltak olyan pillanatok, amikor fennállt annak a veszélye, hogy Románia inkább Oroszország, a FÁK felé tendál, voltak olyan szcenáriumok is, amelyek Romániát a délszláv típusú krízis felé sodorhatták volna. És sokáig nem volt egyértelmû: lesz-e anynyi erõ ebben a társadalomban, hogy Európa felé törekedjék, az Európai Uniónak lesz-e annyi türelme, hogy kivárjon és befogadjon bennünket akkor is, ha nem vagyunk teljesen felkészülve a csatlakozásra.
Ami a kudarcainkat illeti, sokat tárgyaltuk ezekben a napokban egymás között, mindazokkal, akikkel 1990-ben együtt indultunk, hogy még mindig mennyire erõteljesek a román társadalomban a nacionalista törekvések, még mindig mennyire dívik a populizmus, a demagógia, mennyire erõsek az olyan pártok, amelyek felkarolják az exkluzivizmust. Lehet, hogy naivak voltunk a szabadság igézetében, de azt hittük, hogy miközben közeledünk Európához, ezeknek az erõknek a hatása és hatalma a társadalomban sokkal hamarabb fog csökkenni. Ez nem következett be, és nagyon fájó, hogy a szélsõséges pártok európai parlamenti frakcióját éppen a Nagy-Románia Párt bekerülésével lehetett létrehozni. Ebben a csoportban az 56 milliós Franciaország hét, a 21 milliós Románia öt képviselõvel van jelen. Ez kínosan sok, ráadásul a román parlament képtelen volt elfogadni a kisebbségi törvényt. A másság elfogadása a román társadalomban sokkal lassabban következik be, mint ahogy mi azt tizenhét éve reméltük.

Ejtsünk szót a Ligán belül az Ön szerepérõl. Smaranda Enache, „a tolerancia bajnoka” képes nagyon keményen fellépni, ha valahol felbukkan valamilyen súlyosabb sérelem, lett légyen szó akár a romákról, akár a csángókról, akár a görög katolikusokról. Hogy van ez?

Mindezt részben a családomnak köszönhetem, mert így neveltek egy hagyományos, kiegyensúlyozott erdélyi famíliában. Tagjai más-más felekezetû, anyanyelvû emberek voltak, s a szüleim, nagyszüleim a másság tiszteletben tartására és ismeretére ösztönöztek. A földkerekségen közel tízezer nép, nyelv létezik, de csak kétszáz állam. Ha ezek nem tartják tiszteletben a kis népek jogait, méltóságát, identitását, az elkerülhetetlen konfliktusokhoz vezethet. Úgy éreztem egész életemben, hogy csak akkor lehetünk nyugodtak, összhangban önmagunk lelkiismeretével, ha az elesettek, a társadalom többsége által meg nem értettek, kiszorítottak mellé állunk. Ezt kíséreltem meg jómagam a Pro Europa Liga több tagjával együtt. Sokszor könyörtelen kritika ért bennünket emiatt. Sokszor megsebeztek bennünket, engem is személy szerint. Tudja, az ilyesmit nem lehet „megszokni”. De meg vagyok gyõzõdve arról, hogy csak akkor következhet be pozitív változás a társadalom életében, ha vannak olyan emberek, akik szembe mernek szállni a domináns irányzatokkal, akik nyíltan vallják a demokratikus értékeket. Boldog vagyok és hálás, mert olyan emberek között élhettem, tevékenykedhettem a családomban, a szervezetben és Erdély-szerte, aki segítettek abban, hogy másokon tudjak segíteni.

Nincsen-e valamiféle „szent naivitás” abban, hogy sokszor hiábavaló küzdelem során kísérelték meg a politikumot befolyásolni? Változott-e az utóbbi idõben a helyzet, nagyobb hatással van-e a civil szféra a politikaira, mint eddig?

Gondoljunk arra, hogy a legutóbbi kormányváltás úgy következhetett be, hogy létrejött a civil társadalom jelentõs hozzájárulásával egy szövetség a tiszta parlamentért. De keserû tapasztalat, hogy az értékeket nagyon nehéz átvinni a civil szférából a politikaiba. A politikumnak megvan a maga logikája, más törvények szerint szervezõdik, és nagyon-nagyon keményen vissza tudja utasítani a civil társadalomból érkezõ kezdeményezéseket. De azt is megtapasztalhattuk, hogy bizonyos idõ elteltével mégis elkezdõdik az értékek átvétele a társadalom nagyobbik része által. Én magam is keresztülmentem olyan pillanatokon, amikor úgy gondoltam, hogy ha politizálok, csak akkor tudok az általunk felvállalt törekvéseknek érvényt szerezni. Mert a román társadalom még mindig felülrõl szervezõdik, még mindig létezik egyfajta hagyományos történelmi paternalizmus, és ha az embernek nincs része a hatalomból, nem tudja megreformálni a társadalmat, nem tudja értékesíteni a jobbító elgondolásait. Be kell ismernem, politikai szerepléseim során, Emil Constantinescu Népi Akciója keretében újból és újból megtapasztaltam, hogy a román politikum még nem annyira érett, hogy egy az egyben átvegye a civil szféra értékeit.
Továbbra is a civil társadalom szintjén kell tevékenykednünk, ezért is vállaltuk fel például Harald Roth könyvét, hogy Erdély hagyományaira alapozva Erdély jövõjén gondolkozzunk. Mert nagy tragédia az, hogy itt Erdélyben – de egész Romániában is – még nem létezik egy tiszta, kidolgozott jövõképünk. Bizony, nem tudjuk felfogni, hogy egy globális verseny részeseivé lettünk, hogy a jövõnket sok racionalitásra, tudásra kell alapoznunk, és hogy meg kell találnunk azt a rést, azt a kis helyet, ahol mi lehetünk a legjobbak. Erdély elveszítette a versenyt, mert gazdasága általában klasszikus formákra épült, nagyobb befektetések nem történtek, magas technológiára nem tettünk szert, s a fiataljaink szerre itt hagynak bennünket, nyugatabbra keresnek boldogulást. Nagy fájdalom, hogy ökológiai szempontból is hanyatlunk, és Erdély forrásait is Bukarestbõl irányítják, megértés nélkül. Ezért is fontos egy ilyen civil társadalmi mozgalom, hogy összefoghassuk azt az energiát, amely Erdély sokszínûségébõl fakad, azt is, ami most már a gazdaság irányából érkezik.

Tapasztalatai szerint mivel magyarázható, hogy a Konvenció bukása után ilyen mértékben széthullott a hazai román kereszténydemokrácia?

Már a kezdetben erõsen hatott az a törekvés, hogy a hagyományos történelmi pártok ne tudjanak tért nyerni a politikai elitben. A kommunista párt politikai és gazdasági hatalmának átmentõi minden eszközzel igyekeztek elfoglalni az egész politikai spektrumot. A Parasztpárt minden „infiltráltsága” ellenére egyik akadálya volt ennek, ezért ma ott hanyatlik valahol a politikai élet peremén. De éppen tapasztalhatjuk, hogy a napjainkban elég komoly válságon átmenõ Nemzeti Liberális Pártot sem felejtették ki ebbõl a játékból. Voltaképpen 1989 decemberében az úgynevezett forradalommal, az államcsínnyel kezdõdött el a hatalom átmentése, új arculattal, „demokratikus” erõkként törtek az élre annak elkövetõi, s a történelmi zárójelbõl kilépõ hagyományos pártok képtelenek voltak útját állni ennek a folyamatnak. Romániában nem az történt, mint Magyarországon, ahol bár nem erõsödtek meg a történelmi pártok, de legalább olyan új politikai formációk jöttek létre, amelyek nem kommunista közegbõl nõttek ki. A PSD, a Demokrata Párt, a Nagy-Románia Párt, valamilyen formában valamennyi a kommunista rendszer örökségének továbbéltetõje.

Az Európai Unióba való bekerülés nem változtat ezen a helyzeten? Önök nemrégiben a pártok, illetve a hírszerzõ szolgálat, a SRI teljes átvilágítását követelték. Lehet-e reménykedni abban, hogy sikerül érvényt szerezni ennek az elvárásnak?

Amíg nem változik meg a politikai és a közigazgatási elit, amíg azok „világítják át” a múltat, akik ennyire kötõdnek hozzá, aligha. Az európaiságot kellene meghonosítanunk; nemde, elfogadtuk s alkalmazzuk az acquis communautaire 32 pontját, tagja lettünk az EU-nak, a NATO-nak, de bizony a mi parlamentünkben, a politikai szférában még mindig a totalitárius szemlélet képviselõi uralkodnak, mindazok, akik képtelenek elfogadni a szabadság fogalmát és gyakorlatát, hiszen a mai napig 25 ezer ember kell egy párt megalakításához, a mai napig 18-ban korlátozzák a vallásfelekezetek felsõ határát. Ez a mentalitás képtelen elfogadni és megérteni a szabadságot, a fejekben még mindig a totális, központosított állam eszméje uralkodik.

  • Despre baza de date

Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.

În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.

Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date  în viitoare analize.